A hányattatott előéletű Sorsok Háza 2019-ben végre megnyílik – jelentette be tavaly ősszel Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Akkor közölték azt is, hogy az új holokausztmúzeum tulajdonosa a Köves Slomó rabbi vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközösség (EMIH) lesz, és hogy a kiállítást az EMIH a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködve alakítja ki.
Schmidt 2013 óta ügyködött a Sorsok Háza projekt körül, és éppen az ő sajátos történelem- és holokausztfelfogása volt az, ami miatt az elismert hazai és külföldi holokausztkutatók sora adta vissza a feladatot, és az egész tulajdonképpen emiatt került évekre parkolópályára. Ősszel a Narancsnak több forrás is arról számolt be, hogy amikor Orbán Viktor 2018 nyarán Jeruzsálembe látogatott, a Jad Vasem részéről azt kérték a magyar kormánytól, hogy ne Schmidt legyen az új holokauszt-emlékhely gazdája (lásd: A kósersági pecsét, Magyar Narancs, 2018. szeptember 27.).
A kiállítás az akkori hírek szerint Schmidt történelemszemléletét tükrözte volna, a tárlat például csak az 1938 és 1948 közötti időszakot ölelte volna fel, s kisebbítette volna Magyarország szerepét a holokausztban.
| ||
Fazonigazítás
Január elején Orbán Viktor azt ígérte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek – a szélsőjobboldali brazil elnök, Jair Bolsonaro beiktatásán találkoztak –, hogy teljesen új tervek készülhetnek a Sorsok Házáról. Köves Slomó május végén arról beszélt az EMIH-közeli Klubrádiónak, hogy október végétől új szakértői csapattal a nulláról kezdték kialakítani a Sorsok Háza új koncepcióját, amit a kormány is jóváhagyott. Köves azt is mondta, hogy egy-másfél évbe telik, míg megindulhat a kiállítás kivitelezése.
Június elején Köves a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetségnek (IHRA) prezentálta Luxemburgban az új koncepciót: közel kétórás előadást tartott Yitzhak Maisszal, az új koncepciót megalkotó szakmai testület vezető kurátorával.
Ekkor derült ki, hogy Schmidt Mária már nincs benne a projektben. Köves a Jerusalem Postnak úgy nyilatkozott, hogy a kiállításnak sem lesz része „Schmidt ellentmondásos narratívája”. Noha Gulyás Gergely ezek után is azt nyilatkozta, hogy a kormány tavaly hozott határozata még érvényben van (azaz a kiállítás az EMIH és a Schmidt vezette alapítvány közös produktuma lesz), Köves nem győzte árnyalni a miniszter kijelentéseit. A rabbi az EMIH tulajdonában lévő Neokohn portálnak azt mondta, hogy az új koncepció kidolgozásában „Schmidt Mária vagy kollégái még csak konzultációs szinten sem vettek részt”.
Schmidt elmozdításának hátteréről biztosat nem tudni, de valószínűleg a fő ok az, hogy egyes kijelentései miatt a személye vállalhatatlan civilizált körökben. A kormánynak és főleg az EMIH-nek azonban fontos, hogy a Sorsok Házát a nemzetközi – és persze a zsidó – közvélemény is elfogadja. Az EMIH az erős hálózattal és világszerte számos támogatóval rendelkező Chabad tagja: ha Kövesék nyíltan beállnak egy ennyire vitatott személy mögé, azzal nemcsak pénzt, de komoly befolyás- és presztízsveszteséget is elszenvedtek volna. Valószínű tehát, hogy külföldről érkezett a nyomás, aminek eredményeként öt év elteltével Schmidtet végül leválasztották a Sorsok Házáról.
A Luxemburgban bemutatott prezentációt nem hozták nyilvánosságra (az IHRA is csak akkor küldte volna el a Narancsnak, ha arra Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára engedélyt ad), de Kövesék megmutatták azt saját lapjuknak, a Neokohnnak. Az itt közölt részletek alapján a munka még kezdetleges állapotban van. A kiállítás főleg a fiatalokat célozná, de mindenki mást is megszólítana, és ehhez akar „erős emberközpontú nézőpontot” adni.
Fő célja „a magyar fiatalok szellemi és főleg érzelmi érdeklődésének felkeltése”, „időtálló erkölcsi üzenetek átadása”, illetve „a történelem fontosságának hangsúlyozása”, miközben – megtartva Schmidt ötletét – elsősorban a holokauszt gyermekáldozataira koncentrálna. Az új kiállítás 1867-től indulna: bemutatná a magyar zsidóság kiegyezés utáni életét, a korai antiszemita mozgalmakat, a numerus clausust, és a német megszállás előtt született egyéb zsidóellenes intézkedéseket is.
Külön rész foglalkozna a munkaszolgálattal, a deportálásokkal és a haláltáborokkal, a budapesti zsidósággal, az embermentőkkel, illetve a felszabadulással, a háború utáni zsidó élet újjáépítésével és „napjaink zsidó reneszánszával”. Ismertetnék, hogy a holokauszt fiatal túlélői, mint például Andy Vajna, később mit tettek hozzá a magyar kultúrához.
Köves nem győzi hangsúlyozni, hogy a Sorsok Háza nem fogja elbagatellizálni a magyar állam és a lakosság kollaborációját a náci Németországgal a holokauszt idején, ugyanakkor a magyar embermentők szerepének hangsúlyozásával szeretné elkerülni, hogy a magyar társadalom egészét bűnösnek állítsa be. A 8 ezer négyzetméteres kiállítótérben munkaszolgálatos tábor és az auschwitzi gyerekbarakkot bemutató rész is lesz, és „a tartalom befogadását magas színvonalú technológia és interaktív elemek” is segíteni fogják.
| ||
A koncepciónak akad azonban több megkérdőjelezhető állítása is. Például az, hogy a budapesti zsidók 1944. március 19-e és 1945. február 13-a között is „biztonságban érezhették” magukat. A legmeglepőbb viszont az, hogy „a dokumentum az európai fasiszta mozgalmakat egy vélt kommunista veszéllyel szembeni válaszként írja le”; ez Ernst Nolte sokat vitatott történelemfelfogásának lebutított verziója. Noha a Sorsok Háza oktatási központ is kíván lenni, a dokumentumban nincs szó oktatási koncepcióról.
A Narancs egyik forrása, aki látta az új koncepciót bemutató leírást, úgy fogalmazott, hogy az főleg általánosságokat tartalmaz, „az a kevés konkrétum viszont, ami kiderül belőle, meglehetősen nyugtalanító”. Egy másik, szintén névtelenséget kérő szakértő úgy fogalmazott, hogy nem a korábbi koncepciók folytatásáról van szó. „Nagyon kezdetleges állapotban van, még bármi lehet belőle.”
Ki kicsoda?
Az új kiállítás előkészületeit nemzetközi csapat vezeti, Köves nyilatkozata szerint
Yitzhak Mais, David Marwell, Esther Farbstein, valamint Bodnár Dániel. Mais amerikai születésű izraeli történész, aki húsz éven át a Jad Vasem egyik vezetője volt, de dolgozott több más holokausztmúzeum kialakításán is. Igaz, az ő idejében a Jad Vasem messze nem volt az a komoly és megkérdőjelezhetetlen intézmény, mint amilyennek ma ismerjük.
Egyik forrásunk szerint, amikor elkezdődött az akkor még kevéssé jelentős múzeum fejlesztése, Maist az elsők között távolították el. David Marwell nevéhez a New York-i Jewish Heritage Museum megalkotása fűződik, szintén egy előző korszakból. Vezetése alatt az amerikai múzeum elsősorban azt hangsúlyozta, hogy zsidók milyen nagy sikereket értek el a történelem folyamán; a mai látogató Marwell munkásságának a nyomát sem találja.
Esther Farbstein izraeli történész két amerikai társához hasonlóan nyugdíjas, jelenleg egy jeruzsálemi ultraortodox leányiskolában tanít. Bodnár Dániel az EMIH vezetőségi tagja, illetve az ahhoz köthető Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ő nem történész, nem találtuk nyomát holokauszttal foglalkozó publikációjának.
A külföldi szakembergárdát egy történész forrásunk úgy jellemezte, hogy gondosan kiválogatott emberekről van szó, akikre nem lehet azt mondani, hogy nincs közük a témához, fontos intézményekben is megfordultak, de távolról sem nevezhetők a téma legelismertebb szakértőinek. Hasonlóan jellemezhető a háttéranyagok előkészítésén dolgozó, 10 fős magyar csapat is, már azok, akiknek a neve eddig nyilvánosságra került. Köves Slomó gondosan titkolja a neveket, ám a Szombat – Köves luxemburgi előadása nyomán – nyilvánosságra hozott néhányat.
Bíró Ákos a Debreceni Egyetemen doktorál történelemből, kisebb publikációi már megjelentek, de nem tartozik a holokausztkutatás ismert szakértői közé. Doktori adatlapja szerint a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelyén dolgozik (innen tavaly év végén szerelt le, lásd a cikk végi kiegészítést - a szerk.) de az Opten céginformációs adatbázis szerint ő vezeti a Profis Kft.-t is, amelynek tulajdonosa egy bizonyos Loyal Bank. A Loyal a dél-karibi Saint Vincent és Grenadine-szigetekre van bejegyezve, és tulajdonosa az a Hujber Ottó, akit a 90-es években MSZP-közeli üzletemberként tartottak számon.
A Loyal Bank neve előkerült a Panama Papírokban is, az offshore pénzintézetről itthon a Direkt36 és az Átlátszó is cikkezett. A bankot 1997-ben alapították, és még abban az évben megjelent Magyarországon is. Több tízezer ügyfele volt, a magyarok mellett sok orosz és japán is ott vezetett számlát. Bíró Ákos a kérdésünkre megerősítette, hogy Köves felkérésére része a csapatnak, amely valóban a listán szereplő felállásban működik. Azt is hozzátette, mindenki a saját szakterületével foglalkozik, és senki nem szól bele a többiek szakmai munkájába.
Elértük Dombi Gábort is, aki azt mondta, nem kíván nyilatkozni, arra sem válaszolt egyértelműen, hogy részt vesz-e a munkában. Dombi nem történész, életrajza szerint magyar–népművelés szakos tanár, szociológus és zsidó kultúratörténet diplomája van, ezenkívül újságírással és webfejlesztéssel foglalkozik. Pelle János a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy „részt veszek a kollektív munkában, de a koncepció kialakítása nem az én dolgom”.
| ||
Azt is megemlítette, hogy 2016-ban jelent meg az Auschwitz magyar szemmel című tanulmánykötete, amelyről „egy szót sem írt a Magyar Narancs”, ezért ne csodálkozzunk, hogy a megkérdezettek „kevéssé készségesek nyilatkozni”. Pelle történészi megítélése nem egyértelmű, volt, aki azt mondta, hogy komoly publikációi jelentek meg a holokauszt témájában, ennek ellenére a történészszakma nem igazán fogadta be. Pelle amúgy védte a Sorsok Háza korábbi, sokat kritizált koncepcióját is.
Épp emiatt keveredett vitába Karsai Lászlóval is, aki még csak nem is volt hajlandó Pellét történésznek nevezni. Pelle évek óta dolgozik Schmidt Máriának, de publikál a Neokohn oldalán is. Botos János szintén történész, a nyolcvanas évektől foglalkozik a holokauszttal, évekig dolgozott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont (HDKE) vezetésében: megkeresésünkre nem reagált. Nem válaszolt Haraszti György sem, holott ő az egyetlen a nyilvánosságra került névlistáról, akinek történészi munkáját mindenki elismerte – igaz, a fő kutatási területe az újkor, nem pedig a 20. század.
| ||
Haraszti öt éve azzal került be a hírekbe, hogy a HDKE kuratóriumi elnökeként együttműködési szerződést írt alá a Szakály Sándor vezette Veritas Intézettel. A történész emiatt távozott is az Országos Rabbiképző vezetéséből. Dolgozik elvileg a kiállításon Kovács Gergely is, aki történelemtanár az EMIH Maimonidész Gimnáziumában, valamint Surányi András filmrendező is – ők sem válaszoltak kérdéseinkre.
A Köves által bemutatott listán állítólag szerepelt Kovács Tamás, a Páva utcai HDKE vezetője is, ám ő a megkeresésünkre azt mondta, semmi köze a Sorsok Házához, meg sem keresték ezzel kapcsolatban. A Narancs által megkeresett szakértők úgy jellemezték a listát, hogy az „távol van attól, hogy a témakör elitjének lehessen nevezni, a rajta szereplő nevek nem tartoznak a szakma első, de másodvonalához sem”.
Az EMIH lapja azt írta, hogy a Sorsok Háza új koncepciója kedvező fogadtatásban részesült az IHRA küldöttei részéről, a szervezet hivatalos közleménye azonban ennél jóval visszafogottabban fogalmaz. Azt írják, nem láttak részleteket az új kiállításról, de azt üdvözlik, hogy Schmidt Mária már nem vesz részt a munkában. Azt is örömmel fogadták, hogy a magyar kormány és az EMIH elkötelezett abban, hogy a kiállítás kialakításának minden folyamatába bevonjanak minél több szereplőt, köztük túlélőket vagy a Mazsihiszt is.
Ehhez képest hatalmas a titkolózás a projekt körül. Köves ugyan leült néhány mazsihiszes vezetővel, de hivatalosan nem keresték meg a szervezetet, ahogy arról sem tudunk, hogy másokat igyekeznének bevonni a munkába. Kérdéseinkkel természetesen megkerestük Köves Slomót is, ám többszöri megkeresésünkre sem reagált. Az eddig mintegy 10 milliárd forintnyi közpénzt felemésztő projekt gazdája az utóbbi időben csak külföldi sajtóorgánumoknak, illetve az EMIH-hez közel álló magyarországi médiumoknak nyilatkozik.
Helyesbítés:
Cikkünk eredeti verziójában helytelenül állítottuk, hogy Bíró Ákos történész doktori fokozattal rendelkezik, valójában még csak abszolutóriumot szerzett a Debreceni Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában.
Bíró a cikk megjelenése után azt is közölte lapunkkal, hogy ő a Profis Kft. felszámolásában vesz részt, így a Loyal Bank korábbi üzleti tevékenységéhez nincsen köze. A Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken működött offshore Loyal Bank tavaly nyáron megszűnt, felszámolását egy nemzetközi könyvvizsgáló cég barbadosi leányvállalata végzi. Bírót ez utóbbi cég kérte fel a munkára. Mindez a lapunkhoz Bíró által eljuttatott dokumentumokból derül ki, a magyar Cégbíróságon sem a Loyal Bank megszűnésének, sem a felszámolásnak nincs nyoma.
Bíró arról is tájékoztatta lapunkat, hogy tavaly decemberben ömt. őrnagyként leszerelt a Magyar Honvédségtől, így már nem munkatársa a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének, aktív szolgálata megszűnt.
Surányi András is megkereste lapunkat a cikk nyomán. Ő azt mondta, hogy ha el tudtuk volna érni, szívesen tájékoztatta volna a Narancsot a Sorsok Háza kapcsán végzett munkájáról. Mi Surányi egyetlen nyilvánosan elérhető e-mail címére írtunk, melyet úgy tűnik, már nem használ.
Az érintettektől elnézést kérünk.
